"Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája: Budapest, 2019. november 15-16.
Tartalom
A fiatal népvándorlás koros kutatók (régészek, történészek, antropológusok, zoológusok, néprajzosok) nemzedéki alapon szerveződő rendezvénysorozata 1990-ben Szentesen kezdődött, s egyetlen esztendő (2009) kivételével rendszeresen és azóta sem csökkenő érdeklődés közepette tartották meg.
Az elhatározás egyfajta generációs dacból született, melynek háttérében az önazonosság megtalálása és az önismeret elmélyítésének igénye húzódott meg; s ami legalább ennyire fontos volt: hogy számukra is legyen hely a Nap alatt. Ez a törekvés persze elmondható minden kutatási terület mindenkori ifjútörökjeire – ahogyan példaként szolgáltak az őskoros, a római koros és a középkori kutatásokat folytató társaik számára is. De említhetem a fiatal doktoranduszok napjainkban divatos különféle szerveződéseit és publikációs fórumait is. Kezdetben ugyan sokféle hozzáállással találkozhattak az idősebb generáció részéről, ám az eredmény őket igazolta: maguknak éves gyakorisággal ismétlődő, szinte kötelező megmérettetést, szakmai vitafórumot, egyszersmind tudományos publikációs lehetőséget teremtettek.
A rendezvény bejárta az ország számos városát, régióját: eddig 26 települést érintett (Visegrádon, Szegeden és Budapesten kétszer-háromszor is megfordult), s két ízben mai határainkat is átlépte (Nagyvárad, Révkomárom).
Az elhangzott előadások ma már kutatástörténeti jelentőségű kötetekben váltak a Kárpát-medencei népvándorlás kor és magyar honfoglalás kor gyakran hivatkozott műveivé. Az eddig rendezett 28 konferencia anyagából 21 kiadvány született (egyszer dupla kötettel), bár néha 2-3-5 évet is kellett várni rájuk, és anyagi vagy szervezési okok miatt csak öt alkalommal kellett végleg lemondani az adott évi termés publikálásáról. Mint a házigazda BTK főigazgatója csak annyit mondhatok önöknek, hogy kutatóközpontunk stratégiai feladataként számon tartott kiadási tevékenysége garanciát jelent arra, hogy ebben az esetben is tartalmas és közeli publikációra számíthatnak a konferencia résztvevői. Ezt annál is inkább megígérhetem, hiszen egyszer, ebben az összetételben, már közreműködtünk az egyik soros konferencia (az esztergomi, 24.) létrehozásában, s a kötet Türk Attila főszerkesztésében, a MŐT sorozatában annak rendje s módja szerint meg is jelent.
Engedjék meg, hogy a konferenciasorozattal kapcsolatban megosszam önökkel három-négy megfigyelésemet. Az egyik az, hogy a generációs jelleg az idő múlásával láthatólag oldódott. Ahogy a sorozat kivívta magának a remélt tekintélyt, úgy tértek vissza a „kiöregedett” vagy jelentkeztek be 35 évnél idősebb kollégák is, mert a „Hadak útján” menetelni rangot jelentett. (Zárójelben: az idők során az alapító atyák azért szépen lassan kiváltak, az állandóságot egyedül az örökös elnök, az örökifjú Tomka Péter képviseli. Példamutató tevékenységéhez ezúton is sok erőt kívánok!) Ahogy elnézem, a mostani konferencián is vannak bőven korhatáron túliak, s az a jó hagyomány is folytatódik, hogy a rendezvényen külföldi kollégák is előadnak.
A második megjegyzésem az, hogy noha kezdettől eléggé sokrétű, sokszínű volt a tematika, a mostanin szépen kirajzolódik az a tudománytörténeti jelentőségű változás, amit az archeogenetika fejlődése és csak a hunokéhoz vagy kalandozó magyarokéhoz hasonlítható betörése idézett elő.
Ehhez járul – s ez harmadik megjegyzésem –, hogy itt is megmutatkozik annak a régészeti paradigmaváltásnak a hozadéka, amit a keleti (orosz, ukrán, moldáv) tudományos (régészeti és archeogenetikai) kapcsolatok újjáélesztése, ill. kiépítése tett lehetővé, s amiért nem tudhatunk elegendő köszönetet mondani Türk Attilának és őt segítő kollégáinak, Mende Balázsnak és másoknak, illetve a most mesterkurzust tartó moldáv kollégáknak. Az is nagy öröm számomra, hogy a MŐT révén a történettudomány is erős képviselettel van jelen a konferencián, miközben persze a súlypont továbbra is a régészeten van.
S végül egy némi közpolitikai aktualitással is bíró megjegyzés: a „Hadak útján” akkor indult el, amikor Európa történetének egyik legizgalmasabb, óriási változásokat hozó időszakába lépett, amikor megindult az újraegyesítés felé. Ezek a változások azonban, jóllehet az egész világra hatással voltak, az európai civilizáció keretein belül maradtak. Ebben a közegben a népvándorlás korral foglalkozni nem volt több egyszerű tudományos problémánál, amely aligha hozta lázba a nagyközönséget. Valószínűleg ma sem, pedig a téma mostanra akkoriban elképzelhetetlen aktuálpolitikai töltetet kapott, hiszen alapjában korunk alapkérdéseivel: a migrációval, a kultúrák találkozásával és keveredésével foglalkozik. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a tudományon nem érdemes az azonnali hasznot számon kérni, de hosszú távon a komoly témák hasznossága mindig bebizonyosodik. A mai magyarok számára oly fontos alapkérdések, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk stb., par excellence migrációs, kultúrakeveredési kérdések, amelyeket csak a különböző
tudományágak hatékony együttműködésével lehet eredményesen vizsgálni. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy jó látni, miként érik be egy téma, kap a valaha is reméltnél nagyon relevanciát, és segít nekünk nemcsak egyszerűen múltunkat jobban megismerni, de önismeretünket és identitásunkat is szilárdabb alapokra helyezni. Olyan időkben, amikor sokan, nagy erőkkel ügyködnek hamis mítoszok kitalálásán és terjesztésén, ennek túl nem hangsúlyozható jelentősége van.
Végezetül köszönöm minden résztvevőnek, hogy eljött és előadást tart, kollégáimnak, kivált Türk Attilának, hogy megszervezte a konferenciát, Maróth Miklós elnök úrnak, hogy köszöntővel tisztel meg bennünket és jelenlétével segít növelni a rendezvény súlyát.
Külön örömömre szolgál, hogy a szervezők egyúttal felkaroltak további magyar őstörténettel és népvándorláskorral kapcsolatos hazai nemzetközi konferenciákat, és a jelen rendezvény kötetében látnak napvilágot a 2016 májusában nálunk rendezett „New advances in early medieval archaeology in Bulgaria” című bolgár–magyar és a 2016 novemberében Szegeden tartott „Medieval Nomads – Sixth International Conference on the Medieval History of the Eurasian Steppe (Szeged, Hungary, November 23–26, 2016)” konferenciák értékes régészeti tanulmányai is.
Budapest, 2019. november 15.
Fodor Pál
főigazgató, Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Fejezetek
-
Előszó
-
Gondolatok a 80 éves Tomka Péterről és a Hadak útján konferenciasorozatról
-
Az Altaj a türk kor előtti periódusban (Jaloman II. lelőhely kutatási eredményei alapján)
-
Turkic enclosures of the Mongolian Altai: new data on the traditions of the ritual practices of nomads in the Early Middle Ages
-
Kusnarenkovói kultúra vagy pszeudokusnarenkovói kerámiatípus a Tobol és az Irtis mentén
-
Az Urál nyugati előterében élő kora középkori népek kapcsolatrendszere a szaltovo-majaki régészeti kultúra hordozóival
-
A Zlivki temető 40. sírjából származó védelmező szimbolikával ellátott övkészlet
-
Forrástani ellentmondások Kelet-Európa középkori nomádjainak történetében
-
Early Medieval bi-ritual necropoleis at Balchik and Topola (Bulgaria) – comparative analysis
-
Princeps Avarum and Cani Zauci in Aachen in the autumn of 811. Towards the Bulgarian-Frankish relations under the rules Krum (802?–814) and Omurtag (814–831)
-
Archaeological and art parallels of byzantine sword discovered in grave no. 55 of Garabonc I necropolis (second half of 9th century)
-
Pixisek a Kárpát-medencei szarmata Barbaricumban
-
Hun kori lószerszámos leletegyüttesek roncsolásmentes archeometriai vizsgálatának új eredményei
-
Kronológiai kérdések, külkapcsolatok, viselet. A jutasi 196. női sír öltözetének értékelése a pannoniai langobard kori női temetkezések tükrében
-
Langobard kori ló és lovas temetkezések Pannoniában
-
Juh fartő, mint ételmelléklet 6–7. századi sírokban a Kárpát-medencében és Kelet-Európában
-
6‒7. századi bizánci rézpénzek Orosházáról és környékéről
-
„Az avar honfoglalás s ami utána következett”. A periférikus Erdélyi-medence és az „avarizáció” kultúrszociológiai jelensége (6‒7. század). Módszertani megjegyzések
-
„Az ismeretlen ismerős”: Új eredmények a csákberény-orondpusztai avar kori temető kutatásából: a sírépítmények
-
Hortobágy-Árkus temető 49. és 50. sírja. A „strukturális integráció” kérdésköre és a magyar honfoglalás
-
A posztszászánida ötven árnyalata
-
Feliratok és feliratközeli jelek a zamárdi avar temetőből
-
Modern filológiai teendők a magyar őstörténet középgörög forrásai körül
-
Muszlim geográfusok és utazók Ar×ā városáról és az ar×ānīya népről
-
A héjasas. Kérdések egy különleges nevű ragadozómadár kapcsán a legkorábbi fennmaradt arab nyelvű solymászati kézikönyvben
-
Az „iraki törökök” Azerbajdzsánban (c. 1029‒1044)
-
Honfoglalás-anatómia. Anonymus honfoglalás történetének egy eddig ismeretlen keleti párhuzama: a Karakitaj Birodalom alapítása
-
A magyar eredetmonda szerkezetének mongol és mandzsu párhuzamai
-
Madzsarok Anatóliában: kora újkori magyar bevándorlók vagy nomád törökök?
-
A magyar etnogenezis kutatásának problémái (A kora középkori uráli-szibériai anyag alapján)
-
Korai magyarok az Urál nyugati előterében
-
Ezüstmaszkos temetkezés Manvelovkánál a Dnyepropetrovszki területen
-
Korai magyar leletek a Fekete-tenger északnyugati előteréből (9. század ‒ 10. század első fele)
-
Csanád Bálint, The avars, Byzantium and Italy. A study in chorology and cultural history, Varia Archaeologica Hungarica 31, Institute of Archaeology, Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences, Archaeolingua, Budapest 2019, 372 pp.
-
Erdélyi István emlékezete
Letöltések
Megjelent
Sorozatok
Nyomtatott ISSN
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.
