Nyelvelmélet és diakrónia
Tartalom
E kötet olyan nyelvtörténeti tanulmányokat gyűjt egybe, melyek nem csupán felmutatnak bizonyos nyelvtörténeti jelenségeket, hanem valamely közismert elmélet alapfeltevéseire és módszertanára támaszkodva a megfigyelt jelenségek törvényszerűségeit, a változások kiváltó okait és az elméleti tanulságokat is vizsgálják.
Egyes tanulmányokban az elméleti megközelítés, például az univerzális grammatikának nevezett hipotézisrendszer segítségül hívása valamely korábbi nyelvállapot ismeretlen részletének rekonstruálására, mai szemszögből váratlan szerkezetének magyarázatára szolgál. A kötet tanulmányainak másik része a nyelvi változások magyarázatához hívja segítségül a nyelvelméletet; a nyelvi változások kiváltó okait és korlátait igyekszik a nyelvelméletekben megfogalmazott univerzális elvekre visszavezetni.
Fejezetek
-
Bevezetés
-
A nyelvi változás elméletének néhány kérdéséhez
-
A hely nélküli nazális fejlődése a latinban
-
Heterogén változások egységes keretben: a kései latin ige kategóriái
-
A kötelező alanyi névmás kialakulása az északolasz dialektusokban
-
Az angol V2-es és V3-as szórendek versenyének komplex szociolingvisztikai elemzése
-
A nyelvtörténet vargabetűi: a tagadás és a tagadás szerinti egyeztetés története az ugor nyelvekben
-
Az ősmagyar SOV-től az ómagyar (T)(Q)(F)VX-ig
-
A komparatív operátor esete a mondatbevezetővel. Szintaktikai változások a magyar hasonlító mellékmondatokban
-
A -t képzős igeneves szerkezet használata az ómagyarban
-
Egy vonatkozó szerkezet a nyelvemlékek tükrében
-
Aspektus és igekötő. A mondat belső időszerkezete a kései ómagyarban
-
A magyar igeragozás kialakulásának történetéhez
-
Ómagyar anaforák, reflexivitás és a kötéselmélet
-
Ingadozás és diakrónia
-
Aspektusjelölés kései ómagyar és középmagyar kori szövegekben
-
Rendszertörténet, kronológia, területiség. Egy nagy ívű tendencia szerkezetéről és mozgásáról
Letöltések
Megjelent
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.
