A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei

Olekszij Komar régész-történész – napjaink egyik kiemelkedő tehetségű kelet-európai szakembere – Kijevben él. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársaként kutatásainak középpontjában Kelet-Európa kora középkori régészete és története áll. Számos dolgozatot és monográfiát publikált a népvándorláskortól a középkorig, különösen a nomádok és a szláv nyelvű népek hagyatékáról.

Lenyűgöző anyagismerettel elemezte a sztyepp, az erdőrégió, a letelepült magas kultúrák és civilizációk kapcsolatrendszerét. Eddigi eredményei közül talán a Maloje Perescsepinó-i kincslelet régészeti elemzése és történeti kontextusának tisztázása, valamint a korai kazár időszak meghatározása a legkiemelkedőbb. Mindezt egy új kelet-európai átfogó régészeti kronológiai rendszer kidolgozásával érte el, amelyet a régészeti horizontok és lelettípusok körülhatárolására alapozott.

Fenti kutatásai során került kapcsolatba a magyarság eredetének kérdésével, amellyel néhány – nemzetközi konferenciákhoz kapcsolódó – nagyobb cikkében is foglalkozott. Az utóbbi években új régészeti leletek kerültek elő az Urál térségében és a Dnyeper középső folyásánál. Utóbbiakat elsőként Olekszij Komar foglalta össze 2011-ben, bevezetve a szubbotci régészeti horizont fogalmát, amelyet az etelközi magyarság hagyatékával kapcsolt össze.

Az egyre élénkülő magyar és nemzetközi kutatás mellett az új adatokban rejlő lehetőségeket jelen sorok szerzőinek biztatására fejlesztette azzá a monográfiává, amelyet az Olvasó most kezében tart. Noha a szakemberek számára eddig sem volt titok, hogy a magyarság eredetének vizsgálata nemzetközi jelentőségű tudományos kérdés, reményeink szerint kötetünk erről minden érdeklődő olvasót meggyőz.

A régészet dinamikusan fejlődő tudomány, hiszen nemcsak forrásai, hanem kutatási lehetőségei is alaposan kibővültek az utóbbi évek természettudományos vizsgálati módszerei révén. A munka szilárd alapját jelentő adatbázis, valamint a különböző kultúrkörök sajátosságainak és kapcsolatrendszerének világos értékelését a szerző – a szükséges óvatossággal – a történeti folyamatokba ágyazva értelmezi is. Soha ekkora gyűjtésen és kitekintésen alapuló régészeti könyv nem jelent még meg erről a témáról.

Meggyőződésünk, hogy e munka mérföldkő a magyarok elődeinek kutatásában, magyar nyelven való megjelenése pedig ablakot nyit a hazai szakma és a nagyközönség számára Kelet-Európa régészeti hagyatékának jobb megismeréséhez. A régészeti leletek történeti interpretációjának módszertani háttere sokat finomodott a magyar kutatásban, ugyanakkor a hazai dolgozatokat olvasva az az érzésünk támad, hogy elhalványodott a kelet-európai régészeti hagyaték átfogó és részletekig menő anyagismerete.

A magyar nyelvű olvasó ebből a munkából naprakész tudásra tehet szert a leletanyag-elemzésekről és a régészeti módszertanról is. A szerző érdeme, hogy az új eredmények mellett egyúttal felhívja figyelmünket a valószínűleg örökre megválaszolhatatlan kérdésekre, így a dolgozat világos útmutatásként is szolgál napjaink és a jövő kutatása számára.

A szerzőnek itt is gratulálunk művéhez, és köszönjük, hogy kutatásai során néhány évet a magyar kérdésnek szentelt, ezzel pedig nemzetközi szinten is előmozdította a téma iránti érdeklődést. Köszönetet mondunk a kiadást támogató valamennyi intézménynek és kollégának, valamint a kiadónak. Az Olvasó számára tartalmas elmélyülést kívánunk, emlékeztetve, hogy már folyamatban vannak azok az újabb, előremutató, modern kutatások, amelyekre a szerző több helyen is utal. Bízunk benne, hogy a jelen tudással kapott élesebb kép olyan problémafelvetésekhez és megoldásokhoz vezet, amelyek minőségi ugrást hoznak a magyar nép múltjának megismerésében.