Nyelvelmélet és diakrónia 5
Synopsis
Ez a kötet a 2022. november 16–17-én megrendezett Nyelvelmélet és diakrónia 5. műhelykonferencia előadásaiból válogatott tanulmányokat mutatja be. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Elméleti Nyelvészet és Magyar Nyelvészeti Tanszéke immáron tizenötödik alkalommal szervezte meg közösen a „Nyelvelmélet és…” testvérkonferenciák egyikét. Hároméves váltakozásban a Nyelvelmélet és dialektológia, valamint a Nyelvelmélet és kontaktológia konferenciákkal most értünk az ötödik teljes ciklus végére. Köszönettel tartozunk É. Kiss Katalinnak és Hegedűs Attilának, amiért a konferenciasorozatot 15 évvel ezelőtt útnak indították. A konferencia 22 előadása és a kötetbe bekerült 16 tanulmány újból jelzi, hogy a két alapító, korábbi tanszékvezető rangos és népszerű hazai fórumot teremtett a nyelvtudomány számos területének művelői számára, akik bemutatják friss kutatási eredményeiket, figyelemmel kísérik egymás munkáit, és jó hangulatú, inspiráló párbeszédet folytatnak.
A diakrón nyelvészet és a nyelvelmélet valójában soha nem állt egymással éles ellentétben. Általános értelemben legalábbis nem; konkrét részletkutatásokban, akár még egyes kutatók vagy iskolák tudományos habitusában is lehet természetesen uralkodó akár a diakróniát kizáró elméleti irányultság, avagy az elméletet mellőző, adatorientált, filológiai hangsúlyú megközelítés. A tudománytörténet nagy íve mégis világosan mutatja: a 19. században a történeti nyelvészet maga volt a nyelvelmélet, a 20. század legjelentősebb iskolái pedig termékenyen kutatták az elmélet és a diakrónia közötti vélelmezett feszültség feloldásának lehetőségeit. A 21. század elejére szinte már teljesen természetessé vált az elvárás, hogy a különféle elméleteknek és modelleknek egyszerre kell adekvátnak bizonyulniuk szinkrón mintázatok és diakrón folyamatok megragadására, továbbá a történeti kutatásoknak is igazolniuk kell, hogy a nyelv vonatkozásában valamilyen megragadható elméleti kontextusba ágyazódnak.
Chapters
-
Előszó
-
Evidencialitás a moldvai magyar nyelvváltozatban
-
Legény – újabb adalék a nyelvi változás mechanizmusához
-
Fejezetek a labiális harmónia történetéből: a magyar nyelvtörténet egy rejtélye
-
Az idézésjelölő hogy aszongya kialakulásáról a magyarban
-
Napjainkban is zajló nyelvtörténet: a mondván elem szereplehetőségei a kortárs nyelvhasználatban
-
Történeti magánéleti apróságok
-
A kivétel erősíti a szabályt? A regiszter és az egyén szerepe a stabil variációban
-
Az akár- és a bár- névmási paradigmák diakrón szemantikája
-
Az igekötős igéből -ható/-hető képzővel létrehozott szóalak tagadó állítmányi szerepben: (nem) elképzelhető, hogy nyelvi változás zajlik?
-
Pragmatikai markerek terjedéséről középmagyar kori regiszterekben
-
Veláris magánhangzó-fúziók a dalmáciai latinságban és a dalmát nyelvben
-
A nyelvtani nemek rendszerének hirtelen összeomlása egy XIX. századi magyarországi romani változatban
-
Az írás hatásai a kiejtés változására
-
Az érzékelésigék rendszerének vizsgálata az udmurt, manysi és nganaszan nyelvekben és annak történeti vonatkozásai
-
Nyelvi normák és nyelvváltozás: az új-zélandi angol nyelvváltozat magánhangzóinak szociofonetikai vizsgálata
-
A Rezipientenpassiv grammatikalizációja történeti és dialektológiai adatok tükrében
Downloads
Published
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.
